Egyedül, egy hátizsákkal indult a bécsi kaland
| 1 2 | előre » |
Kapcsolódó
Talpraesettség, merészség, nyelvtudás és egy csipetnyi szerencse. Ez a sikerreceptje Kracht Elenának (30), aki Mosonmagyaróváron érettségizett és kilenc éve Bécsben dolgozik egy ingatlanüzemeltető cégnél. Egyedül, egy hátizsákkal indult neki Bécsnek és néhány hét alatt talált állást.
Kilenc éve ugyanannál a vállalatnál dolgozik, és ezalatt titkárnőből részlegvezetővé avanzsált. Úgy látja, magyarként a vendéglátásban, az informatikában és szakmunkásként a legkönnyebb elhelyezkedni. Jó némettudás nélkül viszont az útnak indulást sem javasolja.
- Édesapám magyar, édesanyám német, Németországban születtem és öt éves koromtól éltünk Magyarországon - kezdi a bemutatkozást Kracht Elena. - Tatán jártam általános iskolába, majd Mosonmagyaróváron a Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően elvégeztem egy menedzserasszisztens tanfolyamot, állást szereztem egy mosonmagyaróvári cégnél, ám külföldre vágytam, ezért céloztam meg Ausztriát.
Mi visz arra egy huszonéves lányt, hogy külföldön keressen munkát? A pénz? A kaland?
Benne volt mindkettő. Több pénzt szerettem volna keresni és nem akartam a németországi rokonaimtól és a Magyarországon élő szüleimtől távol kerülni, ezért Ausztriát választottam.
Szó szerint egy hátizsákkal vágtam neki Bécsnek. Barátaim azt mondták, hogy őrült vagyok, szüleimnek kétnaponta életjelet kellett adni magamról. Egy korábbi, mosonmagyaróvári osztrák kollégámnál leltem átmeneti szállásra Bécsben, de teljesen a nulláról, kapcsolatok nélkül vágtam neki az álláskeresésnek. Vettem újságokat, megnéztem a szóba jöhető állásokat -főleg adminisztratív, titkárnői pozíciókat -, majd telefonon bejelentkeztem. Szerencsém volt, mert már a második megpályázott állás meghozta a sikert. Egy ingatlanüzemeltetéssel (facility management) foglalkozó, éppen akkor alakult céghez kerültem. Én voltam az ötödik felvett munkatárs. Azóta is itt dolgozom, immáron kilenc éve.
Miként zajlott az állásinterjúd?
Tudtam, hogy a munka ügyintézésről fog szólni, amiben erősnek éreztem magamat. Magammal vittem az önéletrajzomat. Úgy tűnik, hogy az interjún látták bennem, hogy szeretnék ennél a cégnél dolgozni. Egy nappal később felhívtak, hogy mehetek dolgozni.
Könnyű volt beilleszkedni?
Nem, nagyon nehéz, legalább 9-10 hónapig tartott. Mind az irodában, mind a városban magányosnak éreztem magam. Talán a talpraesettségem segített át a holtponton. Nem gondolom, hogy az osztrákok nehezebben ismerkednek a munkahelyen, inkább nehezen „bontják le a falat".
Milyen feladataid voltak az első időszakban?
Szinte mindenes voltam: telefonokat válaszoltam meg, számlákat állítottam ki, leveleket írtam, a banki ügyeket intéztem, könyveltem, egyszóval széles volt a feladatok palettája. Nagyon jó iskola volt ez az időszak, ugyanis élesben, kis cégnél megtanultam az ügyintézést. Ebben persze sokat segített, hogy anyanyelvi szinten beszélek németül. Aztán az évek alatt fokozatosan növekedett a cég és én is feljebb léptem a hierarchiában. Jelenleg a liftekkel foglalkozó részleg vezetőjeként dolgozom. A nagyobb ügyfelekkel én tartom a kapcsolatot, és egy hat főből álló csapatot vezetek.
Innen hová lehet továbblépni?
Szeptember elsején elkezdtem egy bécsi főiskolán (FH Wien) az Ingatlangazdaság bachelor (bsc) szakot. Nagyon örülök neki -őszintén szólva, nem is gondoltam volna -, hogy sikerül bejutni a 34 elsőéves hallgató közé. Az alapképzés 3 éves, ezt követi egy 2 éves mesterszak. Ha ezt sikerült elvégezni, jó eséllyel léphetek tovább. Hosszú távú célom egy saját vállalkozás alapítása. Egyelőre azonban csak azzal foglalkozom, miként lehet a munka mellett tanulni. Szeptember elsején indult a kettős élet, a mostani hétvégén is végig órákon ültem. Nem lesz könnyű, de szeretem csinálni és keresem a kihívásokat.
- Egyedül, egy hátizsákkal indult a bécsi kaland
- Három-négyszeres a bérelőny
